Attila Iakob

[HU] Az MCC (Mathias Corvinus Collegium) hálózatépítő, nem pedig tehetség- vagy oktatásközpontú entitás

Az MCC valójában nem elsősorban tehetségkutató, tehetséggondozó vagy alternatív oktatási szervezetkent értelmezhető, hanem egy tudatosan épített hálózatképző szervezetként, amelynek politikai kötődése és stratégiai szerepvállalása egyértelműen kirajzolódik. Működési modellje nagymértékben az amerikai konzervatív intézményrendszer mintáját követi, amelynek alapjai a hidegháború időszakában formálódtak, majd fokozatosan Európában is megjelentek. Ebben a modellben a közösségépítés nem elsősorban a felvilágosodás univerzalista értékeire, a nyitott vitára vagy a kritikai gondolkodás fejlesztésére épül, hanem hosszú távú politikai és társadalmi stratégiai megfontolásokra. Az MCC által létrehozott közösség ezért nem pusztán oktatási vagy szakmai hálózatként működik, hanem olyan kapcsolati tőkét biztosít a résztvevők számára, amely a későbbiekben politikai, társadalmi és szakmai pályájuk alakulására is jelentős befolyást gyakorolhat. Ilyen értelemben az intézmény legfontosabb terméke nem önmagában a tudás vagy a tehetség fejlesztése, hanem egy olyan elit- és kapcsolathálózat kialakítása, amely hosszú távon képes reprodukálni és fenntartani egy meghatározott politikai és ideológiai világképet.

Az MCC nem egyedülálló jelenség Európában. Számos konzervatív szervezet és szakpolitikai agytröszt működik a kontinensen, amelyek jelentős befolyást gyakorolnak a közpolitikák alakítására, a tudományos kutatásra és a politikai közbeszédre. Ezek nemzeti vagy páneurópai szinten működnek, és jellemzően olyan eszméket képviselnek, mint a szabadpiac, a nemzeti szuverenitás, a hagyományos értékek és a korlátozott állami szerepvállalás. Az európai think tankek többsége olyan köz- és oktatáspolitikákat támogat, amelyek a politikai paletta demokratikusan elfogadható konzervatív oldalán helyezkednek el; még a New Direction – The Foundation for European Reform is mérsékelt konzervatív programot képvisel az Egyesült Államokbeli Heritage Foundation által hirdetett irányvonalhoz képest. A kereszténydemokrata szemléletű Konrad Adenauer Alapítvány a modern, doktrinális túlzásoktól mentes konzervatív értékrend egyik meghatározó képviselője. Ezzel szemben a kelet-európai államok a modell sajátos hibridjét alakították ki: agytrösztjeik inkább a kormányok meghosszabbított karjai, mintsem azok kiegészítő szakmai intézményei. Feladatuk elsősorban a politikai legitimáció és támogatás biztosítása, nem pedig a szakértelem vagy a független gondolkodás előmozdítása. A Danube Institute, a Századvég Alapítvány, valamint a magyarországi és lengyelországi Ordo Iuris Intézet így a kormányzó pártok és közpolitikáik szócsöveivé váltak: legitimálták, de nem alakították a közpolitikákat.

Különleges és tanulmányozásra érdemes eset a magyarországi Mathias Corvinus Collegium (MCC). Ez egy oktatási intézmény, amely központi pillérként szolgált Orbán Viktor miniszterelnök azon törekvéseiben, hogy hosszú távon olyan nacionalista és konzervatív elitet építsen ki, amely átveszi a politikai hatalmat Magyarországon, és alakítja Európa, valamint az Európai Unió jövőbeli fejlődését. Költségvetési forrásokból finanszírozva az MCC-t gyakran a soft power egyik eszközeként írják le, amelyet a felsőoktatás befolyásolására, a szélsőjobboldali ideológia népszerűsítésére és a magyar konzervatív doktrína nemzetközi kiterjesztésére hoztak létre. Az ideológia kulcselemei formális oktatáson kívüli és informális képzési programokban jelennek meg, amelyeket középiskolásoknak, egyetemistáknak, illetve a konzervatív értékek iránt nyitott akadémiai és értelmiségi közegnek szánnak. Az MCC rendezvényei és kiadványai gyakran igazodnak a szélsőjobboldali nézetekhez olyan témákban, mint a migrációellenesség, a globalizációellenesség, a multikulturalizmus kudarcának hangsúlyozása, az LGBTQ-ellenesség, az Európai Unió bírálata, a politikai korrektség veszélyei vagy a 19. századi túlzó nacionalizmus. Az MCC szabad oktatási platformként és a fiatal generációk, illetve az elit képzésének intézményeként működik, a gyakorlatban azonban működésének középpontjában a konzervatív értelmiség finanszírozása áll azzal a céllal, hogy európai és transzatlanti hálózatot hozzon létre. Bár ingyenes tanórán kívüli és tehetséggondozó programokat kínál a magyar diákok számára az általános iskolától az egyetemig, ezek sok esetben finoman csomagolt formában az illiberális gondolkodás, valamint a politikai, társadalmi és kulturális konzervativizmus népszerűsítését szolgálják. Az MCC bírálói szerint az intézmény egy nagylelkű oktatási és ösztöndíjprogram leple alatt a konzervatív vagy szélsőjobboldali ideológia soft power típusú terjesztésének mechanizmusát építi ki. Az intézmény vezetése küldetését rendszerint a liberális irányultságú mainstream akadémiai közeg szükséges alternatívájaként mutatja be, hangsúlyozva az MCC semlegességét. Ugyanakkor nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy ez a látszólagos semlegesség egybeesik az amerikai konzervatívok egyetemek, különösen az Ivy League intézmények elleni kritikájának mintázatával. Az évek során az MCC számos konzervatív vagy radikális jobboldali közéleti szereplővel működött együtt, többek között: Tucker Carlsonnal (az MCC Feszten), Dennis Pragerrel (a PragerU alapítója), Sophia Kubyval (a Patriotic Talks kommentátora), Paul Colemannel, Jaime Mayor Orejával, Abishur Prakashsal, Grégor Puppinckkel, Francesco Giubileivel, Marion Maréchallal, Luca Volontéval, Rod Dreherrel (The American Conservative), Heather Mac Donalddal (Manhattan Institute), John O’Sullivannel, Joshua Katzcal, Peter Boghossiannal, Michael Knowlesszal, Sebastian Kurzzal (az MCC Feszten), valamint Paul J. Larkinnal (The Heritage Foundation). Természetesen mellettük az MCC a tudományos élet mérsékeltebb szereplőit is meghívja, ugyanakkor kerüli, hogy a hallgatók és diákok az intézmény által kijelölt ideológiai kereteken kívül eső személyekhez is hozzáférjenek.

Az MCC jelenléte a Kárpát-medencében, valamint szerepvállalása a Magyarországgal szomszédos államok magyar közösségeinek nem formális oktatásában önmagában nem tekinthető problémának. Ugyanakkor a konzervatív és szélsőjobboldali értékek népszerűsítése, amelyeket a fiatalok magukévá tesznek, eltávolíthatja őket attól, hogy szervesen integrálódjanak azoknak az államoknak a társadalmába, ahol élnek, illetve az Európai Unió közösségébe. Nem célom a korlátlan integráció vagy a nemzeti identitás feladásának dicsőítése, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az előtérbe helyezett konzervatív értékek hosszú távon kontraproduktívvá válhatnak, és kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a magyar közösségekre. A bírálók és az én aggályaim sem az MCC mint oktatási intézmény puszta létezésére irányulnak, hanem olyan konkrét gyakorlatokra és irányultságokra, amelyek egyes pedagógusok szerint problematikus módon befolyásolhatják a diákokat. A tantervben és a programokban megjelenő ideológiai elfogultság, a konzervatív, nacionalista vagy tradicionalista nézőpontok hangsúlyozása gyengíti a kritikai vitákban való részvételt, és olyan indoktrinációt eredményez, amely politikailag hasznos lehet, társadalmi, oktatási és kulturális szempontból azonban kontraproduktív. Másfelől a finanszírozás és a tanterv révén érvényesülő politikai befolyás az akadémiai függetlenségre nem a kompetenciák fejlesztését szolgálja, hanem akadályozza a hallgatók önálló információelemző képességének kialakulását, és veszélyezteti magát az akadémiai autonómiát is. A politikai hálózatok vagy a konzervatív gondolkodás szereplőit tömörítő kapcsolatrendszerek kiépítésére helyezett túlzott hangsúly a politikát az oktatás elé helyezi, nem pedig a nézőpontok sokszínűségének megnyitását szolgálja. Emellett a vitatott közéleti szereplőkkel való együttműködés ronthatja a hallgatók szélesebb akadémiai megítélését, és az MCC-ben szerzett tapasztalatokat egyes felsőoktatási intézmények szkepticizmussal vagy aggodalommal fogadhatják. A hosszú távon rájuk ragadó politikai címke végső soron inkább a politikai pártok érdekeit szolgálja, mint a társadalomét vagy magukét a résztvevőkét. Az úgynevezett echo chamber jelenség kialakulásának kockázata csökkentheti a kritikai gondolkodást, korlátozhatja az alternatív világképek megismerését, illetve az ellentétes érvek racionális értékelésének képességét. Mindez hosszú távon a kritikai szellem leépüléséhez, a társadalmi innováció iránti nyitottság csökkenéséhez és a gondolkodás olyan kényelmes, a konzervatív és szélsőjobboldali politikai diskurzus számára hasznos paradigmák körüli megmerevedéséhez vezethet.

[RO] MCC (Mathias Corvinus Collegium) – o entitate de construire a rețelelor, nu una centrată pe educație sau pe cultivarea talentelor

În realitate, MCC nu poate fi înțeles în primul rând ca o organizație dedicată identificării talentelor, dezvoltării acestora sau educației alternative, ci mai degrabă ca o organizație construită în mod deliberat pentru dezvoltarea unor rețele de influență, ale cărei conexiuni politice și rol strategic sunt ușor de identificat. Modelul său de funcționare urmează în mare măsură structura instituțională a conservatorismului american, ale cărei fundamente s-au conturat în perioada Războiului Rece și au fost ulterior transferate și adaptate treptat în Europa. În cadrul acestui model, construirea comunităților nu se bazează în primul rând pe valorile universaliste ale Iluminismului, pe dezbaterea deschisă sau pe dezvoltarea gândirii critice, ci pe considerente strategice politice și sociale pe termen lung. Comunitatea creată de MCC nu funcționează, prin urmare, doar ca o rețea educațională sau profesională, ci oferă participanților un capital relațional care poate influența în mod semnificativ parcursul lor politic, social și profesional. Din această perspectivă, principalul „produs” al instituției nu este dezvoltarea cunoștințelor sau a talentului în sine, ci construirea unei rețele de elite și de relații capabile să reproducă și să mențină pe termen lung o anumită viziune politică și ideologică asupra lumii.

MCC nu reprezintă un fenomen singular în Europa. Pe continent funcționează numeroase organizații conservatoare și think tank-uri de politici publice, care exercită o influență semnificativă asupra elaborării politicilor publice, cercetării științifice și dezbaterii politice. Aceasta operează la nivel național sau paneuropean și promovează de obicei idei precum piețele libere, suveranitatea națională, valorile tradiționale și guvernarea limitată. Majoritatea think tankurilor europene promovează politici publice și educaționale care se situează pe partea digerabilă democratic a eșichierului politic, chiar și New Direction – The Foundation for European Reform se rezumă la o agendă conservatoare moderată în comparație cu cea promovată de Fundația Heritage din Statele Unite. Fundația Konrad Adenauer, organizație cu o viziune creștin democratică, este un promotor al unor seturi de valori conservatoare moderne și lipsite de excese doctrinare. Pe de altă parte, statele est europene au creat o hibridizare a modelului, think tankurile lor sunt mai mult brațe ale guvernelor și mai puțin elemente auxiliare ale acestora. Rolul lor este de a furniza legitimare politică, sprijin politic și mai puțin expertiză, gândire independentă. Danube Institute, Fundația Századvég, Institutl Ordo Iuris din Ungaria și Polonia au devenit astfel portavoci ale partidelor de guvernământ și ale politicilor publice, au legitimat, însă nu au format politicile publice.

Un caz aparte și demn de studiat este cel al Mathias Corvinus Collegium (MCC) din Ungaria. Acesta este o instituție de învățământ care servește drept pilon central în eforturile prim-ministrului Viktor Orbán de a construi o elită naționalistă și conservatoare, care să preia puterea politică în Ungaria pe termen lung și să modeleze evoluția Europei și a Uniunii Europene. Finanțat din resurse bugetare, MCC este adesea descris ca un instrument de putere soft, conceput pentru a influența învățământul superior, a promova ideologia de extremă dreaptă și a extinde influența doctrinei conservatoare maghiare la nivel internațional. Elementele cheie ale ideologiei se transpun în programe educaționale non formale și informale dedicate elevilor și studenților, respectiv mediului academic intelectual deschis spre valorile conservatoare. Evenimentele și publicațiile MCC, de multe ori, se aliniază opiniilor de extremă dreaptă pe teme precum anti migrația, anti globalismul, eșecul multiculturalismului, anti LGBTQ, anti UE, pericolele create de corectitudinea politică, naționalismul exacerbat de secol XIX etc. MCC funcționează ca o platformă educațională liberă și dedicată educației tinerelor generații și ale elitelor, însă în realitate mecanismele de lucru se învârt în jurul finanțării intelectualilor conservatori, cu scopul de a crea o rețea europeană și transatlantică. Deși oferă programe extra curriculare și de dezvoltare a talentelor gratuite pentru elevii maghiari, de la școala primară până la universitate, acestea, de multe ori, sunt subtil împachetate în promovarea gândirii iliberale și a conservatorismului politic, social și cultural. Criticii MCC argumentează că acesta, sub umbrela unui program generos educațional și de burse, construiește un mecanism de promovare de tip soft power pentru ideologia conservatoare sau de extremă dreaptă. Conducerea organizației își prezintă adesea misiunea ca pe una de alternativă necesară mediului academic mainstream cu înclinații liberale, punând accent pe neutralitatea MCC. Totuși nu putem să nu observăm că această aparentă neutralitate se aliniază cu modelul atacului conservatorilor americani la adresa instituțiilor și campusurilor universitare, în special cele din Ivy League. Pe parcursul timpului, MCC a colaborat cu personalități din sfera conservatorismului sau a dreptei radicale, cum ar fi: Tucker Carlson (în cadrul MCC Feszt), Dennis Prager (Fondator PragerU), Sophia Kuby (Comentator la Patriotic Talks), Paul Coleman, Jaime Mayor Oreja, Abishur Prakash, Grégor Puppinck, Francesco Giubilei, Marion Maréchal, Luca Volonté, Rod Dreher (The American Conservative), Heather Mac Donald (Manhattan Institute), John O’Sullivan, Joshua Katz, Peter Boghossian, Michael Knowles, Sebastian Kurz (la MCC Feszt), Paul J. Larkin  (de la The Heritage Foundation). Desigur pe lângă aceștia MCC mai apelează la voci moderate din sfera științelor, dar evită accesul studenților și elevilor la persoane din afara ariei ideologice deja trasate de organizație.

Prezența MCC în bazinul carpatic și implicarea în dimensiunea educației non formale a comunității maghiare din statele vecine Ungariei în principiu nu ar trebui să reprezinte o problemă în sine. Totuși promovarea unor valori conservatoare și de extremă dreapta, însușite și asumate de tineri, îi va îndepărta pe aceștia de integrarea organică în societatea statelor unde locuiesc și în cadrul Uniunii Europene. Aici nu doresc să fac o apologie la integrarea fără limite sau la abandonarea identității naționale, însă nu pot să nu observ că valorile conservatoare promovate sunt unele care pe termen lung pot deveni contraproductive și pot avea efecte asupra comunităților de maghiari. Preocupările criticilor și ale mele nu se referă la existența MCC ca instituție de învățământ în sine, ci la practici și orientări specifice, care pot influența elevii în moduri pe care unii educatori le consideră problematice. Prejudecățile ideologice în curriculum și programare, accentul pe perspective conservatoare, naționaliste sau tradiționaliste distrug implicarea în dezbaterea critică și creează o îndoctrinare, poate utilă politic, dar contraproductivă social, educațional și cultural. Pe de altă parte, influența politică asupra independenței academice, din perspectiva finanțării și a programei, elimină crearea competențelor în loc să dezvolte o analiză independentă a informației de către studenți și periclitează autonomia academică în sine. Punerea unui accent excesiv pe crearea de rețele politice sau de legături cu rețele politice unde activează figuri ale eșichierului de gândire conservatoare oferă prioritate politicului în fața educației nu și o deschidere de perspective. Totodată asocierea cu figuri controversate poate afecta reputația academică mai largă a studenților, iar experiențele de la MCC ar putea fi privite de unele instituții academice cu scepticism sau îngrijorare, iar o etichetă politică pe termen lung servește doar partidelor politice, nu și societății sau cursanților. Apariția riscului de Echo Chambers poate duce la implicare critică redusă, respectiv o limitare asupra viziunii alternative despre lume, sau a capacitații de a evalua rațional argumentele opuse. Acestea, pe termen lung, conduc la o degradare a spiritului critic, a deschiderii spre inovare socială și la o rigidizare a gândirii în jurul unor paradigme comode și utile discursului politic conservator și de extremă dreaptă